Tenger színei lámpa - Seacolor lamp

A nuno nemez lámpa fénye

A lámpa sorozatom legújabb tagja egy újabb technikával készült, a finom merinói gyapjút selyemmel kombináltam. Ezt a kombinációt nuno nemeznek hívják, főleg kendő, sál és ruházat készül ezzel a módszerrel.
Jelenleg egy könyvesboltban álldogál, de hamarosan egy pici fiú szobájába költözik. A sokféle kék a tenger állandóan változó színét juttatja eszembe. A tenger állandó és hű szerelmem, pár hónappal 18 éves korom előtt láttam először, Görögországban, mikor az első éjszakát a szabad ég alatt töltöttük (költség minimalizálás címén) és varázsos volt. Jóval később a gyermekeimmel elég hamar eljutottunk a nagy vízhez, mindegyikük már pocakban is járt a tenger zúgását hallgatni,

This lamp was inspired by the different colors of blue of the sea. Silk and fine austral merino wool were combined using the nuno felt method.

Növényi festés

 Update: elkészült - ebben a bejegyzésben írok róla.

Nagy fába vágtam a fejszémet, amit igazából nem is tudok mennyire nagy: növényi festésű nemeztakarót fogok készíteni.

Vegyészmérnökként végeztem, dolgoztam is jópár évet a vegyiparban, mellette nyelvet tanultam, esti iskolába jártam, korrepetáltam iskolásokat ÉS mindig volt egy varrógépem, amin magamnak és ajándékokat varrtam. Már akkor sem értettem, hogy találkozik az én vegyész énem az alkotó, varró énemmel, de nem is érdekelt. Végre annyi év "csóróság" után jó állásom volt, pénzt kerestem,  (kis, majd nagyobb)lakásom és (régi)autóm lett. Aztán jöttek a gyerekek és jött a nemez. A nemezelés pedig hozta a festést, a növényi és anilinfestést és ekkor a vegyész énem újra előbújhatott kicsit, lombik helyett nagy fazékban kotyvasztani. Na jó, lombikkal csak az egyetemen találkoztam, a gyógyszergyárban az irodában számítógéppel, telefonnal és papírral dolgoztam.
A gyári festékek a 19. századtól már megjelentek a kelme és bőrfestő mesterek életében, majd a legapróbb falvakba is eljutottak, így az elmúlt 200 évben a természetből nyert anyagokkal való festéstudás feledésnek indult. Az írásbeliségnek és a néprajzi kutatómunkának köszönhetően a receptek jó része napvilágba került, nekünk már csak érteni és követni kell(enne) azokat.
Az első apró lépésem a környéken levő, még beépítetlen telkekről egy sárga virág csokorba szedése volt. Főúri neve van: jakabnapi aggófű. Amilyen bájos, olyan veszedelmes: pirrolizidin alkaloidjai orálisan, szájon át fogyasztva erősen májkárosítóak.

Kanadai aranyvessző ázik a fazékban

Hogy mi is készült ennek a növénynek és még sok másiknak a felhasználásával? Itt írok róla.

A nemez és én

"A kérdés, hogy elhiszed-e, hogy lehet másképp, hogy van benned annyi erő, hogy eljuss oda, ahol az életed megváltozik. Ahol rádöbbensz, hogy még mindig rengeteg kinyitásra váró kapu áll előtted, és még több lehetőség, ami az életedet megváltoztathatja." - Oravecz Nóra
2008-ban kerültem először nemeztárgy a kezemben a nagyfiam óvodájában.  Természetes anyagú játékokkal játszottak és nem egy játékbolt kirakata volt a polcokon. Sok olyan tárgyuk is volt,amit a kirándulásokon találtak a gyerekek, például nagy kéregdarab, érdekes formájú kő, lehántott ág, vagy sok kicsi kavics. Mi is vittünk a tengerpartról pizzaszelet alakú kavicsokat. A gyerekek kézzel horgolt kötőfékekkel, zablákkal, nemeztarisznyákkal, horgolt zsinórokkal, fából faragott manókkal és Waldorf babákkal is játszottak, főleg szerepjátékokat.

Itt láttam meg egy nemezlabdát, aminek a belsejében mogyoró volt pár zörgő kaviccsal. Csodálkozva néztem, hogy került a mogyoró a labdába, mikor nincsen is a labdán varrás.

Pár héttel később a karácsonyi bazárra készülődtünk, és egy ovis szülőtárs mutatta és magyarázta az első lépéseket egy ilyen csörgő nemezlabdán.

Elindultam a nemezkészítés útján.
Az első pár évben nem jártam iskolába, magamtól, az anyagtól és még egy anyukától tanultam. Igaz az időm is szűkre szabott volt két kicsi gyermek és egy építkezés közben. Később a Szőr-Körbe jártam, ami egy nemez szakkör havi találkozásokkal. Inspiráló találkozni hasonszőrű nemezes lányokkal, asszonyokkal.  Férfiak ritkán választják manapság hobbinak ezt az amúgy nehéz fizikai munkát és a gyúráskor monotonitást is igénylő alkotómunkát. Mikor megszületett harmadik gyermekünk, Zsófi, egy időre megint háttérbe szorultam a nemez.

Magyar motívummal díszített táska - Balkár (Kaukázus) mintás ülőpárna

2011-ben indult először a Hagyományok Házában nemezkészítő tanfolyam, egy két éves képzés. Egész eddig csak a textilkészítés részeként lehetett tanulni ezt az ősi mesterséget. 

Jelentkeztem, és ősszel újra iskolapadba és nemezasztal köré ültem. 

Nagyon sok mindent adott ez a tanfolyam, a legjobban a történelmi, néprajzi, kulturális, művészeti információkért vagyok hálás. 

Az első évben az ázsiai népek nemezkészítési technikáival, mintakincseikkel foglalkoztunk. Ezekben az országokban (Türkmenisztán, Kazahsztán, Kirgisztán, Mongólia, Törökország) a mai napig élő mesterség a nemezelés, igaz már átalakulóban van ez is a turisták, megrendelők igényei szerint.

 Az elméleti információkkal párhuzamosan folytattuk a gyakorlati munkát és ez nagyban segítette a mintakincs elsajátítását is. Minden egyes ázsiai nép hagyományában egy kicsit elmerülni jó érzés volt. Engem leginkább a magyar mintavilág mellett a szkíták élete és a hátrahagyott kincseik fogtak meg. Az állatjelenetek, a szarvasok ősisége, lendületes ábrázolása megborzongatott, és egy olyan régi világ képét vetítette felém, ahol a szabadság és a természettel való összhang dominált.
Az iskola befejezése után egy évet egy mediterrán szigeten éltünk, Máltán, és azóta is többször jártunk ott. A tenger, a kék horizont, a sós levegő visszahúz, megunhatatlan. Itt kezdtem el először nemeztájakat, terepasztalokat nemezelni, kikísérletezni, hogyan lehetséges a 3 dimenziós formákat, barlangokat, fákat, virágokat gyapjúból szappan és a két kezem segítségével megteremteni. Ezeket a tájakat egyre többen keresték és miután hazaköltöztünk is folytattam. AZ ETSY boltom is főleg ezekre épül. Megalkotásuk során a természet és az évszakok változása inspirál.