A nemez és én

"A kérdés, hogy elhiszed-e, hogy lehet másképp, hogy van benned annyi erő, hogy eljuss oda, ahol az életed megváltozik. Ahol rádöbbensz, hogy még mindig rengeteg kinyitásra váró kapu áll előtted, és még több lehetőség, ami az életedet megváltoztathatja." - Oravecz Nóra
2008-ban kerültem először nemeztárgy a kezemben a nagyfiam óvodájában.  Természetes anyagú játékokkal játszottak és nem egy játékbolt kirakata volt a polcokon. Sok olyan tárgyuk is volt,amit a kirándulásokon találtak a gyerekek, például nagy kéregdarab, érdekes formájú kő, lehántott ág, vagy sok kicsi kavics. Mi is vittünk a tengerpartról pizzaszelet alakú kavicsokat. A gyerekek kézzel horgolt kötőfékekkel, zablákkal, nemeztarisznyákkal, horgolt zsinórokkal, fából faragott manókkal és Waldorf babákkal is játszottak, főleg szerepjátékokat.

Itt láttam meg egy nemezlabdát, aminek a belsejében mogyoró volt pár zörgő kaviccsal. Csodálkozva néztem, hogy került a mogyoró a labdába, mikor nincsen is a labdán varrás.

Pár héttel később a karácsonyi bazárra készülődtünk, és egy ovis szülőtárs mutatta és magyarázta az első lépéseket egy ilyen csörgő nemezlabdán.

Elindultam a nemezkészítés útján.
Az első pár évben nem jártam iskolába, magamtól, az anyagtól és még egy anyukától tanultam. Igaz az időm is szűkre szabott volt két kicsi gyermek és egy építkezés közben. Később a Szőr-Körbe jártam, ami egy nemez szakkör havi találkozásokkal. Inspiráló találkozni hasonszőrű nemezes lányokkal, asszonyokkal.  Férfiak ritkán választják manapság hobbinak ezt az amúgy nehéz fizikai munkát és a gyúráskor monotonitást is igénylő alkotómunkát. Mikor megszületett harmadik gyermekünk, Zsófi, egy időre megint háttérbe szorultam a nemez.

Magyar motívummal díszített táska - Balkár (Kaukázus) mintás ülőpárna

2011-ben indult először a Hagyományok Házában nemezkészítő tanfolyam, egy két éves képzés. Egész eddig csak a textilkészítés részeként lehetett tanulni ezt az ősi mesterséget. 

Jelentkeztem, és ősszel újra iskolapadba és nemezasztal köré ültem. 

Nagyon sok mindent adott ez a tanfolyam, a legjobban a történelmi, néprajzi, kulturális, művészeti információkért vagyok hálás. 

Az első évben az ázsiai népek nemezkészítési technikáival, mintakincseikkel foglalkoztunk. Ezekben az országokban (Türkmenisztán, Kazahsztán, Kirgisztán, Mongólia, Törökország) a mai napig élő mesterség a nemezelés, igaz már átalakulóban van ez is a turisták, megrendelők igényei szerint.

 Az elméleti információkkal párhuzamosan folytattuk a gyakorlati munkát és ez nagyban segítette a mintakincs elsajátítását is. Minden egyes ázsiai nép hagyományában egy kicsit elmerülni jó érzés volt. Engem leginkább a magyar mintavilág mellett a szkíták élete és a hátrahagyott kincseik fogtak meg. Az állatjelenetek, a szarvasok ősisége, lendületes ábrázolása megborzongatott, és egy olyan régi világ képét vetítette felém, ahol a szabadság és a természettel való összhang dominált.
Az iskola befejezése után egy évet egy mediterrán szigeten éltünk, Máltán, és azóta is többször jártunk ott. A tenger, a kék horizont, a sós levegő visszahúz, megunhatatlan. Itt kezdtem el először nemeztájakat, terepasztalokat nemezelni, kikísérletezni, hogyan lehetséges a 3 dimenziós formákat, barlangokat, fákat, virágokat gyapjúból szappan és a két kezem segítségével megteremteni. Ezeket a tájakat egyre többen keresték és miután hazaköltöztünk is folytattam. AZ ETSY boltom is főleg ezekre épül. Megalkotásuk során a természet és az évszakok változása inspirál.